|
|
| Csehszlovák farkaskutya fajtatörténet |
 A csehszlovák farkaskutyát német juhászkutya és kárpáti farkas keresztezésével alakították ki. A cél az volt, hogy a farkas pozitív tulajdonságait (kitartás, gyors reagálóképesség, egészség) ötvözzék a német juhászkutya munkaképességével, így tökéletes munkakutyát hozzanak létre. Az ötlet megálmodói, Karel Hartl agrármérnök és Frantisek Rosik 1958-ban kezdték meg a tenyésztést négy vérvonallal. Az első alom 1958 májusában született. Alaposan tanulmányozták az utódok és a szülők közti anatómiai és élettani különbségeket, vizsgálták képezhetőségüket, aktivitásukat és kitartásukat.
A második generáció egyedei már kiképezhetőek voltak, ha korán kikerültek az alomból. és egyénileg foglalkoztak velük. A harmadik és negyedik utódgeneráció egyedeit már szolgálati kutyának használták a hadseregben.
A hibridvonalak keresztezéséből születet egyedek jelölésére elkezdték a CV (cseh farkaskutya) rövidítést használni, majd ezt az elnevezést 1972-től folyamatosan felváltotta a csehszlovák farkaskutya név, melyen a fajtát később bejegyezték.
 A fajta genetikai alapjába utolsóként bekerült farkas kölykei 1983 áprilisában születtek. Azóta a meglévő populáció felhasználásával tiszta vérű tenyésztés folyik. 1982-ben megalakult a fajta tenyésztőinek klubja Brnóban, és megtartották az első tenyészszemlét is, ahol a nagyon szigorú bírálat után csupán egy kant és egy szukát találtak méltónak rá, hogy megkapja a tenyészengedélyt. Azóta minden évben két főtenyszemlét rendeznek, ahol a kutyák nagyon szigorú elbírálásban részesülnek. A tenyészengedély alapfeltételei: 40 km futás, DP-szűrés, karakterteszt sikeres letéte és a standardnak megfelelő küllem. Csak tenyészengedéllyel rendelkező egyedek vehetnek részt a tenyésztésben.
A fajtát először 1984-ben, a nyitrai CACIB-on mutattál be. Az FCI 1989-ben regisztrálta a fajtastandardot. Az indítványt a ma már nem létező Csehszlovákia képviselői vezették elő, amio nem csupán a fajta elnevezésében őrződött meg, hanem a származási ország is ez maradt.
Viselkedés, Tartás, Nevelés
 Rendkívül temperamentumos, játékos, aktív kutya, nagyon nagy mozgásigénye van, ezért csak kertben tartható. Az időjárás viszontagságait jól tűri, a betegséget szinte egyáltalán nem ismeri.
Gazdájához és annak családjához hihetetlen módon kötődik, idegenekkel szemben tartózkodó. Alapvetően falka állat, nem érzi jól magát egyedül, ám dominanciája miatt más hasonló korú és ivarú kutyával nagyon nehéz együtt tartani. Vadászszenvedélye miatt az egyéb háziállatok sincsenek tőle biztonságban. Nagyon fontos, hogy a kölyköt nem szabad elszigetelten felnevelni, ennél a fajtánál elengedhetetlen a korai szocializáció!
Intelligens, könnyen és szinte mindenre tanítható, ám nem tűri a gyakorlatok sokszori ismétlését. Kissé makacs és önfejű, ugyanakkor nagyon érzékeny is, ezért határozott, de nem kemény gazdát igényel. Az olyan gazda, aki kölyökkorától kezdve sokat foglalkozik a kutyával, tolerálja a farkasvérből adódó nehézségeket, kellő időt és energiát fordít kutyája szellemi és fizikai igénybevételére (mert nincs rosszabb egy unatkozó csehszlovák farkaskutyánál), az sok örömét leli a fajtában. Az, aki ezeket a dolgokat nem képes vállalni, ne vegyen ilyen kutyát, mert a csehszlovák farkaskutya nem viseli el a tétlen kerti életet, gazdátlanságot.
|
|
